idén utoljára.

Ebben az évben utoljára csődítettem össze a bandát. Most már elmondhatom, hogy a szokásos bandát a szokásos helyre, hiszen a résztvevők személye állandó, és mivel néhanapján épp egy időben tartózkodunk Keszthelyen, nem kérdés, hogy beüljünk egyet a Művházba, a Malkó, a Barna, a Vajk, a Dóri, a Laura meg én. Remélem a névsor jövőre sem csökken, és továbbra is sikerül időt szakítanunk egymásra. Mert olyan jó körbeülni egy asztalt, iszogatni és nagyokat nevetni. Magunkon és egymáson.

karácsony. 2011.

szaloncukor. narancsba tűzdelt szegfűszeg. Diana Krall. szalmadíszek. bejglis mák. bonbongyár. fenyőillat. gyertyafény. csillagszóró. távirányítós kisautó. masni. persze. kék hó. dobozkák. így is van hangja.

kész cukrászda.

Idén egy nappal előbb, már ma feldíszítettük a karácsonyfát. Az én ötletem volt, mivel úgyis kevés ideig gyönyörködhetek a fában. Délután pedig maratoni süteménysütést és bonbonkészítést rendeztünk. A bonbonokat ajándékba adom a családnak, kézzel készített dobozkákban, kétféle ízben: étcsokis kávés és fehércsokis kókuszos. Édességtúltengés van, pedig még csak a sütiszélekből ettem.

kalandorok.

Két ismerősöm is van, akit kalandornak tartok. Ők azok, akikre bármikor rábíznám az életemet, mert ők azok, akik a jég hátán is megélnek, és a kisujjukból kirázzák a repülőtéri átszállást. Egyikőjük jövő héten hosszú útra indul, abba az országba, amelyre sokan a hideggel és a hóval asszociálnak, de számomra a szaunázás mekkája, nem utolsósorban pedig ott készülnek a gyönyörűséges Marimekko alkotások. Szóval Finnország, oda megy dolgozni a Barbi, ennek ürügyén, s mert már amúgy is régen találkoztunk, beültünk a Művházba egy kis diskurálásra. Lehet lesz saját, különbejáratú szaunája. Így kell ezt csinálni.

mézes.

Kidíszítettük az idei mézeskalácsadagot, ezúttal a szaggatás és a sütés munkafolyamatában nem vettem részt a betegségemből kifolyólag, de mára már jobban voltam annyira, hogy beálljak segédkezni és könyékig ússzak a ragadós krémben. Becsléseim szerint a végeredmény körülbelül 300 mézeskalácsot számlál, igaz, idén a Kriszta is beszállt a munkálatokba, nem az Anyuval kettesben kellett a kreatívabbnál kreatívabb mintákat kitalálnunk.

fények.

Napsütés helyett most már inkább csak a karácsonyi fények égnek. De azért továbbra is világosság van itt a Napos oldalon, még ha erről semmi jel sem érkezett az utóbbi két hónapban. Egy ideig gépem nem volt, majd az internetet kellett nélkülöznöm. Most már mindkettő van. Kezdek kigyógyulni a lassan egy hete tartó betegségemből, pedig szentül meg voltam győződve, hogy a rendszeres szaunázás majd kordában tartja a vírusokat, hát nem így történt. Az ünnepi készülődés, az itthoni melegség biztos segítség a gyógyulásban. Már csak pár ablakot kell kinyitni az adventi kalendáriumon.

csupa móka

Mozgalmas hétvége volt az utóbbi is. Pénteken Szentendrére mentünk kirándulni a szerbesekkel, eljött velünk a Kolos is, bár kissé sokáig tartott a rábeszélés, de szerintem nem bánta meg. Az ELTE-től indultunk a Nikola Tesla szerb suli kisbuszával. Egész hamar oda is értünk, amíg a csapat másik felét vártuk be, a tanárok jó szerb szokás szerint beültek egy kávéra, mi pedig a csoporttal elmentünk egyet nézelődni a belvárosban. Később szinte ugyanezen az útvonalon folytattuk a kirándulást, ám ezúttal egy bácsi tartott nekünk idegenvezetést. Megnéztük a szerb templomot, az ortodox múzeumot, majd mikor véget ért a "kötelező program", a Kolossal megebédeltünk a lángososnál, amit már a múltkori szentendrei kiránduláskor is felfedeztünk. A desszertet a Szamos Cukrászdában költöttük el, nem is lehetett volna szebb befejezése a tanulmányi kirándulásnak, mint hogy a szerb származású cukrász süteményeiből falatozzunk. Még aznap este tartottam a lakásavató bulimat, jó sokan eljöttek, sokan azok közül is, akiket már rég nem láttam. Beszélgettünk, eszegettünk-iszogattunk, a végén pedig még táncra is perdültünk. Szóval jó volt a hangulat, a többiektől is ezt hallottam vissza, de én is így gondolom, hogy egy jól sikerült bulit szerveztem meg, és hát persze sokat köszönhetek a Kolosnak is, aki közreműködött a felszolgálásban és a vendégek kívánalmainak nyomonkövetésében. Másnap miután nagy nehezen magamhoz tértem, a Dórival (aki ugye nálam aludt, meg még páran rajta kívül) és a Kolossal elmentünk várost nézni, majd nagy nehezen sikerült találni egy megfelelő pizzériát, ahol meg is tudtunk ebédelni. A Dóri szombaton ment is vissza, még a buszhoz kikísérés előtt beiktattunk egy turizást is itt az utcánk végén, egész jó hely, még biztos benézek oda. Vasárnap kihasználva az ünnepnapot, Kolossal elmentünk a Ludwigba megnézni az Édentől Keletre kiállítást. Nagyon tetszett mindkettőnknek a fotórealizmust fő tematikaként beállító tárlat, talán még ki is jelenthetem, hogy ez a kiállítás tetszett eddig a legjobban a Ludwigban. Még cikket is írtam róla, ma fel is került a stop.hu-ra.
Tegnap a sok szórakozás után azért sikerült beiktatnom egy dolgos napot is, diákmelós csomagoláson voltam, körömcsipeszeket kellett dobozolni, vonalkóddal ellátni, stb. Olyan volt a munka, mint egy ilyen napközis foglalkozás, asztaloknál ültünk körbe, és úgy osztottuk el a munka egyes lépéseit egymás között. A munkaadó   is rendes volt, fél órával előbb odaértem, de még azt is kifizette a végén a túlórapénz osztáskor.

némi lemaradás

Hú, jó sok mindenről nem számoltam be az utóbbi időben. Pedig voltam dolgozni a HVG Állásbörzén, ahol két nagyon aranyos lánnyal hostesskedtem, ez az egy előnye volt az egész napos ácsorgásnak, na meg hogy "nyertünk" egy csomó Red Bull-t. A hétvégén dobolni is voltam végre, Rábapatyon léptünk fel, lent töki pomposoztunk és forralt boroztunk, fent a VIP-ben pedig whiskykólát iszogattunk nagy puccosan. Néha azért játszottunk is egy kicsit. Múzeumi program is akadt a hétvégére, az Anyuval megnéztük Az örökéletű farmer kiállítást, amiről egy cikket is írtam a stop-ra. Külön öröm, hogy már a nevem is odakerült a cikk végére, valamint az én fotóim láthatóak a szöveg mellett. Ha már ott voltunk a Balatoni Múzeumban, megnéztük a már teljes egészében felújított állandó kiállítást. Egy részét én már láttam, de most a végét is megnéztem, igazi retró hangulatú balatoni büfé van berendezve, valamint egy tóparti nyaraló is. Ma is szenteltem némi időt az újságírói pályafutásom egyengetésére, kiküldtek ugyanis egy sajtótájékoztatóra. A rendkívül elit Mix Klubban tartotta Ákos a vadiúj cd-jének és dvd-jének a bemutatóját. Sajnos tiszteletpéldányt nem adtak, de kihasználtam a helyzetet a puha kanapén ülve és rendeltem egy capuccinót. Iszogattam, jegyzeteltem, tetszik ez az életforma. Utána nem is kellett bemennem a szerkesztőségbe, itthonról megírhattam a cikket, ami meglepő módon végre tetszett a szerkesztőnek. Ez most már a második.

még mindig nyár

Ezen a héten be lettem dobva a mély vízbe, már ami a szakmai gyakorlatot illeti: kiküldtek ugyanis egy eseményre. Egy benzinkútnál kellett figyelemmel követnem hazai "sztárok" versengését, abból a célból, hogy ki tud az újfajta üzemanyag 1 liternyi mennyiségéből több utat megtenni. Szerencsére nem voltam egyedül, a Stop fotósa is ott volt, akivel egész sokat beszélgettem és együtt fogyasztottuk el a sajtósoknak kikészített croissant-okat. A rendezvényről visszatérve a szerkesztőségbe egy cikket kellett kanyarítanom a dologból, ami nem sikerült túl jól, mivel kiderült, hogy nem igazán vagyok otthon a bulvár témákban, nemhogy nem olvasok, de írni se tudok ilyeneket. Szóval megvolt első nagyobb csalódásom is, talán legközelebb valami értelmes dologról kell írnom értelmes stílusban. Ma amúgy is megkeresett a Gyula és megígérte, hogy majd elvisz magával valami eseményfélére.
Tegnap kihasználva, hogy itthon vagyok, összecsődítettem a bandát és beültünk a Dóri, Malkó, Barna, Pusi, Laura meg én Művházba, majd miután az összes készletet feléltük, átmentünk még Nempadlásba is. Családi programként ma az Anyuval elbicajoztunk a gyenesi strandra, ahol élveztük a meleg napsütést (október 2-án!), akár még fürdőruhát is húzhattunk volna. A víz persze jéghideg volt, épp hogy beleálltam bokáig. Ez a sokáig kitartó nyári meleg nagyon jót tett, külön öröm volt végre a csendben és nyugalomban napfürdőzni.

sok-sok élmény

Hétvégi beszámoló következik. Ezen a héten voltam először a stop.hu-nál. Van külön kis gyakornoki asztal számítógéppel, amin gépelgetnem kell az újságcikkeket. Egyelőre különféle sajtóközleményeket kell átalakítanom értelmes(ebb) szöveggé, amik aztán kikerülnek a honlapra. Például egy ilyen a Quimby novemberben esedékes szülinapi koncertjére való felhívásom: http://stop.hu/articles/article.php?id=937513.
Csütörtök este a Krisztihez voltam hivatalos, fényképes élménybeszámolót tartott ugyanis a nyári egy hónapos londoni élményeiről. Sütiket is falatoztunk közben, nem is akármilyet, maga az angol királynő sütötte! Persze-persze. Ezen kívül Kate Middleton eljegyzési gyűrűje is nagy attrakciónak számított. Jó volt egyet dumálgatni a pagonyos csajokkal, mindig feltöltenek az élményeik (de erről már írtam).
Pénteken a Kolos unokatesójához, a Zsombihoz mentünk, aki még jópár emberrel együtt bérel egy hatalmas albérletet itt Pesten. Most találkoztunk először, de a Yonderboi imádat meg az a whisky kóla bejött (a Pati skót whiskyjének maradékából).
Tegnap kihasználva a szép időt, elmentünk a Kolossal és az apukájával a szentendrei skanzenbe. Sajnos elég korán bezártak, így kicsivel több mint a felét tudtuk csak megnézni a Magyarország különféle tájegységeit elénk táró épületekből és állatokból. A malacok különösen nagy sikernek örvendtek (főleg Kolos részéről), nekem leginkább az épületekből kiáradó illat tetszett. Ezután még Szentendre belvárosában is sétálgattunk kicsit, belestem a szerb templomba, ahol épp mise volt és isteni tömjén illat. A Duna mellett egy szerb éttermet is kiszúrtam, talán majd egyszer beülünk egy pljeskavicára.
Ma a margitszigeti futáson kívül itthon voltam. Eredetileg a Ludwig Múzeumba szerettem volna elmenni, de kiderült, hogy egy új kormányrendelet miatt már nem lehet megnézni ingyenesen a hónap utolsó vasárnapján az időszaki kiállításokat, csak az állandókat. Engem pedig a Ludwigban az időszaki kiállítások azok, amik érdekelnek. Köszönöm szépen a kormánynak, hogy a ZP-n kívül (amit a héten bezártak), ezt a kikapcsolódási lehetőséget is elvették tőlünk, fiataloktól!

.a kis cukortolvaj.

A húzós hét után újra itthon. Azonban még nem számoltam be a csütörtök esti (talán nem utolsó) Magashegyi koncertről a ZP-ben. Alapozás gyanánt a Turisztot kerestük fel a Kolossal, majd csak utána utaztunk el a Zöldbe. A Kriszti is csatlakozott hozzánk, együtt tomboltunk a mostanában már számomra is egyre szerethetőbb számokra.
Szóval végre Keszthelyen vagyok, már hiányzott a friss levegő, a csend, a tisztaság és a napfényes szobám. Tegnap Anyummal megnéztük a Munkácsy kiállítást a kastélyban, melyről már egész nyáron beszéltünk, hogy majd el kellene látogatni rá, de mindig húztuk-halasztottuk. A kiállítás 69 képből állt, köztük voltak vázlatok is az egyes nagyobb festményekhez, például Az ásító inashoz és a Miltonhoz. Sajnos régen olvastam már Dallos Sándor két regényét, amely Munkácsy életéről szól, de az Anyu szorgalmas volt nyáron és újraolvasta, így némi hozzáfűznivalója is akadt az egyes képekhez. Valószínűleg az élethűségük miatt tetszettek a képek, olyanok voltak, akár a fényképek, főleg távolabbról nézve, ahogy még jobban kirajzolódott a sötét erdőben a fák közül kibukkanó napfény.  Kedvencem pedig nem más lett, mint A kis cukortolvaj.

Munkácsy Mihály: A kis cukortolvaj (1883)

futrinka

A mai nap is futkosós volt, reggel szó szerint, hiszen a Judittal elmentünk a Margitszigetre futni. Hihetetlenül jól bírtuk, csak a kör felénél álltunk le sétálni két percet, aztán szaladtunk is tovább. Nagyon jólesett, megbeszéltük, hogy amennyire tudjuk, megpróbáljuk minden héten belesűríteni a hetünkbe ezt a több mint 5 kilométert. Délután a stop.hu szerkesztőségében voltam, ma beszéltük meg ugyanis a szakmai gyakorlat részleteit. Nem voltam egyedül, egy másik lány is ott tölti a gyakorlatát, viszont nem ugyanazokon a napokon leszünk bent, leszámítva a csütörtöki szerkesztőségi gyűlést. Egyelőre a szerkesztő mellett kell majd ücsörögnünk és nézni, hogy mit csinál, majd idővel önálló feladatokat is kaphatunk, sőt még különféle eseményekre is elmehetünk az újságírók mellé csapódva. Jövő héten kezdek, kíváncsi vagyok, tetszeni fog-e. Egyetlen gond van csak, hogy iszonyat messze van, kb. 1 óra az út, átszállásokkal, várakozásokkal. Talán megszokom majd, egyelőre annak örülök, hogy egyáltalán odataláltam.

kicsit sem tétlenül

Hétfőn a csajokkal Zagar koncertre mentünk a Zöld Pardonba. Nagyon jó volt a koncert, régi számokat játszottak főleg, meg a közönség is elviselhető volt. A koncert után még dumáltunk egy kicsit a Krisztivel meg a Judittal, de már nem a ZP-ben, mert nem volt akkora buli, ahol meg volt, ott meg egy idő után el is romlott. De ez már csak így megy azon a helyen. Tegnap aerobikra mentünk a Katával meg a Zsófival a BEAC-ra. Igazából arra számítottam, hogy sokkal keményebb lesz, mint az eddigi Klári néni-féle ugrabugrálás, de így első alkalommal nem volt valami megerőltető az edzés. Vagyis inkább azt mondanám, hogy rövid volt. Izomlázam ugyanis van rendesen. Bár ez az izomláz még annak is köszönhető, hogy ma hatalmasat sétáltunk a Kolossal délelőtt. Elmentem vele a munkaügyi központba, majd miután mondták neki, hogy majd jövő héten menjen vissza, elindultunk sétálni. Ebből a sétából akkora kör lett, hogy elsőként elmentünk az ELTE-re átvenni a diplomaosztós fotókat, majd a szokásos Váci utcai fagyizást is beiktattuk. Átsétáltunk az Erzsébet hídon, végigsétáltunk a Duna mentén, majd a Margit hídon tértünk vissza a pesti oldalra. Ezután pedig mentem suliba, mert csak délután voltak óráim. Mozgalmasak a napjaim, szó szerint.

az első napok

Izgalmasan telt ez a majdnem egy hét, amit eddig Pesten töltöttem. A sulimban volt egy megbeszélés, amiatt jöttem fel ilyen korán. De egyúttal megismerkedtem az új lakótársammal, akivel bele is vetettük magunkat a konyha kitakarításába, mert hát az előttünk itt lakó fiúk nem voltak túl ügyesek a rendet tekintetbe véve. Még a Krisztivel is besűrítettem egy találkozót, a Feneketlen tónál tárgyaltuk ki az elmaradt megbeszélnivalókat. Egy kicsit voltam a Koloséknál is, de pénteken már jöttünk is az albérletbe. Első körben leolvasztottuk a hűtőt, amiben jéghegyek álltak, köszönöm ezúttal is a Kolosnak, hogy segített. Este, kihasználva hogy minden egy köpésre van, beültünk a Turisztba egy szokásos körre. Másnap National Geographic Ökonapon voltunk a Millenárison. A sok nyüzsgő gyerek miatt nem igazán vettünk részt a játékokban (pedig mi ezeket különösen szeretjük), de azért sikerült begyűjtenem egy használt sütőolaj gyűjtő edénykét, amilyenre vágytam már egy ideje. Elsősorban a Heaven Street Seven koncert miatt mentünk, majd még megvártuk Rúzsa Magdit is, akiről mint kiderült, én nem is tudtam, hogy milyen zenét játszik. Szombat este inkább az otthon punnyadást választottuk, a nappaliban lévő hatalmas babzsákfotelben heverészve filmeztünk. A vasárnap délutánt a Kopaszi-gáton töltöttük, remek idő volt, vittünk pokrócot, kaját, vízipipát, pezsgőt (Hungária Irsai Olivér - hmm...). Ezúttal a másik parton fetrengtünk, de most is megállapítottuk, hogy milyen jó kis hely ez. Egyszóval jól telt a hétvége, kicsit kipróbálhattuk az együtt lakás örömeit és bosszúságait. Ma suliban voltam délután, ez volt az első nap. Már megismerkedtem egy lánnyal, aki szintén másodévre jött és egész aranyos. Szóval eddig minden oké errefelé.

.megvan végre a bérlemény.

A héten beköltöztem az albérletbe. A lakás remek helyen, a belvárosi Kertész utcában van. Egyelőre csak felvittük a cuccaimat, nem maradtam még ott, mert csak jövő héten kell mennem a suliba valami megbeszélésre. Így, hogy a saját cuccaink vannak a szobánkban, egész kellemes kis kuckó alakult ki, ellentétben azzal, amikor még csak megnéztük a lakást és minden csupa sivár volt. Az előttünk lakó fiúk nem voltak valami kreatívak, ami a lakberendezést illeti. Egyikőjük még nem is költözött ki teljesen, mikor kedden fent voltunk, szóval a konyhai és fürdőszobai holmijaim egyelőre dobozokban állnak az ágyam és a ruhaállvány közti területen. Lesz még dolgom bőven, ha visszamegyek.
Úgyhogy most még itthon élvezem ki a nyári szünet utolsó pillanatait, strandra járunk a Dórival, tegnap még a medencében is fürödtünk és napágyakon heverésztünk, ha már eddig nem tettük.

Íme egy kép a gangról. Épp a Wifi-re próbálok felcsatlakozni.

Ez pedig a ház:

leto

Avgust: jedva jedvice ovde je leto. Sunce sija i jezero je vrlo toplo. Ja plivam svaki dan. Mi (Kolos i ja) smo kupujeo matrac pre nekoliko dana. Celo popodne mi legnamo na matrac. Kadkad brčkimo se u mali vodi sa moj bratanacom ili gradimo kulu od peska. Poped toga ja učim srpski jezik na plaži. Ja čitam ELLE magazin (srpsko izdanje) ili učim reči i gramatiku. Mi pijemo mnogo hladnu mineralnu vodu i jedemo sladoled i voće (grožđe, breskvu, lubenicu).

Август: једва једвице овде је лето. Сунце сија и језеро је врло топло. Ја пливам сваки дан. Ми (Колош и ја) смо купује матрац пре неколико дана. Цело поподне ми легнамо на матрац. Кадкад брчкимо се у мали води са мој братанацом или градимо кулу од песка. Попед тога ја учим српски језик на плажи. Ја читам ЕЛЛЕ магазин (српско издање) или учим речи и граматику. Ми пијемо много хладну минералну воду и једемо сладолед и воће (грожђе, брескву, лубеницу).

bogyó és babóca

én: "Tessék, itt egy szőlőbogyó!"
kisKolos: "Szőlőbabóca!"

grillparty 1-2.

Hétvégén grillpartyra voltunk hivatalosak a Kolossal. A Vajk ötlete volt még 512-ben, hogy össze kéne hozni egy kis kerti sütögetést négyesben. Így hát pénteken meg is tartottuk a partyt. A Vajk meg a Barna vágta és fűszerezte a husit, a Kolos volt a tűzfelelős és a főszakács. Az eszegetés után még lementünk a partra, ugyanis Ludmilla zenélt, ám a Kolossal hamar feladtuk. Másnap strandoltunk, és az időközben hozzánk csapódó Vajk-Barna párossal kimentünk Hévízre (lévén, hogy a Vajk szerint már ránézésre hideg a Balaton) a lefolyóhoz fürdeni. Szegény Barnának nagyon nem fűlött hozzá a foga, bár tény és való, hogy tényleg elrettentőek voltak az ebihalrajok meg a kígyók. A susnyásban rejtőzködő krokodilokról ne is beszéljünk. Viszont pozitívum, hogy a víz legalább langyos volt. Este újból grilleztünk, mivel maradt még előző estéről némi husi meg bor, de vettünk is még. A husi ezúttal még finomabb volt, én vágtam hagymát is, úgyhogy azt is megsütöttük. Egyre profibbak leszünk. A második felvonásra már a vízipipámmal is készültem, volt Técsé meg Palotai, sajnos az előbbiből több, de abba is bele kellett költeni az utóbbit.

ünnepek

A szülinapozás folytatódott, első körben még a hétvégén, akkor volt ugyanis az össznépi családi kerti party, névnapok, szülinapok és diplomák ünnepe. Szerencsére a borfeszt még egy jó koncerttel is szolgált, Kolos nagy kedvence, a Magashegyi Underground lépett fel szombaton. Tegnap pedig 512-ben tartottunk némi ünneplést szűk baráti körben a Barnával és a Vajkkal a Kolos tiszteletére. Még azt a szülinapos számot is kértem a pultostól, pedig a többiek reménykedtek, hogy elrontottam valamit a wc-ben vagy netalán találtam egy hullát és ezért megyek oda panaszkodni. A szám felcsendülésekor persze mindenki tudta, hogy szó sincs rongálásról.

2

Ma 2 éves lett kedvenc unokatesóm. Én azt mondom buba, ő azt mondja bubu.
 

bőven beteljesült kívánság

Év elején volt négy kívánságom, amelyeknek mára bőven sikerült beteljesedniük. Az első az volt, hogy elutazzak Szerbiába, a másik, hogy idén is eljussak a VOLT-ra, a harmadik, hogy lediplomázzak, a negyedik pedig az, hogy végre tombolhassak a Kerekes Band koncertjén. Ez utóbbi tegnap harmadszorra is sikerült. A Borfesztivál első napjának fellépői ugyanis ők voltak. Az utóbbi hetek (hónapok) rengeteg feszültségét sikerült nagyjából kiugrálnom magamból. A Malkóék is lent voltak, sőt a Juditékkal is összefutottam végre. Az meg már csak plusz öröm, hogy a "Malkó Borház" ingyen osztogatja a muskotályt.

itthon

Végre jobb idő, bicajozás, kürtőskalács sütés.

Völgy

Ha nem is ottalvósan, de azért idén is sikerült eljutni egy napra a Művészetek Völgyébe. Autóval mentünk, tehát családosan, jött a nagy meg a kicsi Kolos is. Ahogy a parkolóból beértünk Kapolcs központjába, egyből össze is futottunk a Gyulával, úgyhogy kaptam az alkalmon és gyorsan megköszöntem a gyakorlati helyemet, és elújságoltam, hogy már sikerült felvennem a kapcsolatot a főszerkesztővel. A napi program a szokásos volt, végigjártuk az összes kirakodókkal teli udvart, könyveket vettem és egy Ambrus nevű kisfiú által készített gyűrű boldog tulajdonosa is lettem. Átsétáltunk Vigántpetendre is, tökiéknél bedobtunk egy kis pompost, nézelődtünk, és amíg kisKolos a játszótéren múlatta az időt, mi nagyok a Zöld udvarban töltöttünk ki különféle természetvédelemmel és szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos totókat jobbnál-jobb nyereményekért cserébe (idén egy olívás szappan és egy vadiúj pamut bevásárlótáska ütötte a markomat). Miután ismét visszatértünk Kapolcsra, egy magas kőkerítésen üldögélve végighallgattuk az Amorf Lovagok gyerekeknek (inkább gyermeklelkű felnőtteknek) szóló koncertjét. Szóval sok mindent sikerült belepréselni ebbe az egy napba, vásárolgatás, koncertezés, és noha idén az időjárás egyáltalán nem kedvezett a többnapos völgyezésnek, talán jövőre ismét visszatérhetünk szeretett sátorozóhelyünkre.

diplomaosztó, Horvátország és némi sikertelenség

Sok a lemaradásom, először is nem írtam például a diplomaosztónkról. Tulajdonképpen gyorsan lezavarták magát az ünnepséget, némi lelkesítő beszéd és éneklés után rögtön hívták is ki az embereket. Az átadás után még fotózkodtunk az udvaron és a számunkra sokat jelentő épületekben. Szerencsére az eső is elállt, így nekiindulhattunk, hogy beüljünk egy romkocsmába, Anyukám külön kívánságának eleget téve. Az Ellátó Kert, amit elsőnek kinéztem, nem volt nyitva (meglepő...), így a Szimpla Kertben iszogattunk helyette. Az Anyunak az is tetszett, ez a lényeg.
A másik lemaradásom a horvátországi nyaralás. Múlt héten mentünk Senjbe a pesti dobos bandával, a Kolos is csatlakozott hozzánk. Apartmanokban voltunk elszállásolva, a miénk pont a várostól legmesszebb eső ház volt, így rengeteget kellett gyalogolnunk ide-oda. Az eső szinte minden nap esett, de nem olyan mértékben, hogy ne tudtunk volna strandolni. Feltérképeztük az útvonalunk mentén található strandokat, bőven volt miből válogatnunk. A tenger elég hideg volt, ám én inkább gyorsan beleugrottam és úsztam, mint hogy ácsorogjak azokon a csúszós-bökős köveken. Esténként fellépések voltak, az elsőt elmosta az eső, másodszorra egy kis mólón játszottunk, ahol körbeállt minket a tömeg, utolsó nap pedig a város központjában, egy nagy téren felállított színpadon mutathatta be produkcióját az összes dobos csapat, köztük mi is. Természetesen az ottani gasztronómiát sem hagytuk ki, egyik este pljeskavicát ettünk vacsorára. Nem volt semmi a hely, ahová bementünk, meg maga a bácsi sem, aki a kaját készítette. Mikrós melegítés, zöldségszeletelés után egy hamburger áráért adta oda nekünk a pljeskavicát.
Sajnos a nyaralás nem volt végig felhőtlen, jött ugyanis az sms, hogy egyikünket sem vették fel mesterképzésre. Úgyhogy nekem most csak a felsőfokú szakképzés "maradt", viszont azóta már sikerült albérletet is szereznem, a Vikivel leszek egy szobában, a lakás a belvárosban van, legalább fedél lesz a fejem fölött. Aztán hogy jövőre megpróbálom-e újra, még rejtély.

új blog (ez persze marad)

Új blogot csináltam, de azon csak és kizárólag a konyhában történő alkotásaim szerepelnek. Olvassátok, íme:
http://dorkafoz.blogspot.com/

bepótolt buli

Hétvégén Dórival beültünk egyet sörözni a Művház kertjébe. Délután ugyan már sok mindent kitárgyaltunk a strandon, de még így is maradt téma. Némi invitálásnak köszönhetően, meg amúgy is lementünk a partra. Ott voltak a Barnáék, az egész VOLT-os csapat, kiegészülve a tavalyiakkal is, hiszen a strandon meglepett minket az 512-nél ücsörögve a Dóra meg a Péter. Ezután önfeledt éneklés és táncolás következett, a Malkó persze mondanom sem kell, hogy lelépett... Jó volt bepótolni az elmaradt bulizást és vidámkodást. Reggel 5-kor értem csak haza, ez mindent elárul.

véghajrá

A VOLT után még várt ránk egy MA felvételi, talán elegendő lesz a pontszám, amit kaptam. Nem is tudom, hogy csalódott legyek-e, ha nem, bár igazából az a legfőbb baj, hogy mások fognak csalódni bennem. Úgyhogy most két hét tanácstalanság vár rám, egyelőre kérdéses, hogy mi lesz velem szeptembertől.

hatodik volt

A társaság kissé megfogyatkozva, ugyanakkor új emberekkel bővülve indult neki idén a soproni fesztiválozásnak. A Kolossal sikerült staff-os karszalagunkat kihasználva még éppen egy aprócska helyet találnunk az erdős részen, ahol mindenki kényelmesen elférhetett. Az időjósok esős időt mondtak a hétre, úgyhogy fel is készültem a gumicsizmámmal, ám végül csak egyetlen éjjel eredt el igazán az eső, de hát alvás közben mindegy is volt, az esőcseppek kopogása a sátor tetején nem zavart meg minket. Délelőttönként kijártunk a kisbolthoz, a Kolos főleg a virslis stangli miatt (amire egy évet kellett várnia, hogy ismét megízlelhesse), de a legnagyobb szám idén a hagymás karika volt. Miután pedig gyomrunk valami melegebb ételre vágyott, bementünk a városba, ahol találtunk is egy jó kis pizzériát, ami úgy megtetszett, hogy még másnap is visszatértünk oda ebédelni. A koncertek idén valahogy nem voltak olyan jók, hideg is volt már este, a sör se jött be nekem annyira (kivéve a málnás sört, melyre nagyon rákaptam: málnadarabok, málnaszörp és minderre rácsapolva a sör). Összesen 4 koncertet emelnék ki, amik nagyon tetszettek: az Asian Dub Foundation (ezt nagyon vártam amúgy), a Moby (hihetetlenül jó arc volt, - thankyouthankyouthankyouthankyou - főleg a VOLT-os pulcsijában, aztán utolsó este a Kerekes Band is jót muzsikált, végre hallhattam a Jellyfish-t is. A negyedik legjobb koncert pedig az Alma Együttes volt. A közönség két csoportja közti hatalmas szakadék, mely az életkorok alapján valósult meg, egy cseppet sem zavart senkit, ovis és egyetemista együtt énekelte a szülinapos számot. Szóval a hetedik VOLT még kérdéses, túl sokan voltak már idén az előző évekhez képest, zavaróan sokan. Lehet váltani kellene egy másik fesztiválra, csak az a baj, hogy tudom, hogy megszakadna a szívem a VOLT-ért.

és vége

Pénteken túlestem a szóbeli államvizsgámon is, inkább nem írok róla semmit, próbálták azért lehúzni a népet, belekérdezni olyanokba, amiket garantáltan nem tud senki, de még így is jobban jártam, mint a hétfői csoport. Összességében 4-est kaptam, talán nem lesznek gondok emiatt a felvételi során. Egyszóval jó, hogy megvan, meg többé a környékére se kell mennem ennek a tanszéknek, de mégse tudok teljesen elégedett lenni.
Más: múlt héten a Kata elvitt az Operába. A Rómeó és Júlia balettet néztük meg, illetve néztük, amit láttunk belőle. Legközelebb már tudni fogjuk, hogy melyik helyeket kell lefoglalni. Persze ettől függetlenül jó élmény volt, ennél maradandóbb.

művelődési ház

Tegnap végre én is felfedezhettem a Keszthelyen újonnan nyílt helyet, a Művház Bisztrót. A Dórival meg a Malkóval mentünk, elsőként a kerthelyiségben ültünk le (mert hogy az is van), andalító gitármuzsika mellett fogyaszthattuk el söreinket. Később, a hidegre való tekintettel az épületben folytattuk az estét, ahol várt minket többek között Yoko Ono, Coco Chanel és Örkény István. Persze csak a falon. Szimpatikus volt a hely, szerintem nyáron többször visszatérünk még ide, a kerti rész különösen tetszik. Talán ez lesz Kolossal a keszthelyi törzshelyünk.

szecesszió és némi népzene

Ismét tételek halmában ülhetek, ezúttal a 24-i szóbelire készülve. A hétvégét még Pesten töltöttem, Kolossal elmentünk egy szecessziós túrára, a Gellért Szállót és Fürdőt lehetett megnézni idegenvezetéssel egybekötve. Sajnos a szervezés nem volt túl profi, több turnusban mehettünk csak be, így jó sokat kellett várnunk. Végülis megérte a várakozás, főleg a föld alatti barlangrendszer (egész a Rác fürdőig vezet) és a karfiol barlang megtekintése végett. A fürdő se volt rossz, szép szecessziós virágmintákban gyönyörködhettünk, a szállóban pedig még egy régi, valamikori nászutasok bizonylatát is megnézhettük, melyen 125 forintos ár szerepelt. Mint kiderült, a házaspár jó sok év múlva ismét visszatért, lelkesen bemutatták, hogy bizony ők már jártak erre valamikor, ennek örömére újból 125 forintért szállhattak meg.
Koncert is volt a hétvégén, méghozzá Kerekes Band (végre valahára) a ZP-ben. Bemelegítésként Turisztba mentünk (mily meglepő), majd pedig a zöldbe, ahol egyetemista diákigazolványunk felmutatásával ingyen bulizhattunk. Sajnos a Jellyfish nem volt.

jó hírek, maradandó élmények

Először kezdem a jobbnál jobb hírekkel, miszerint 5-ös lett a szakdolgozatom, a ma megírt írásbeli államvizsgámra 4-est kaptam, úgyhogy ha a szóbelin is remekelek, nem kizárt a végén az 5-ös diploma. A vizsga után (míg vártuk, hogy megszülessen az eredmény) eljött velem a Kolos a Burekkirályba, mert már burekéhségben szenvedek mióta hazajöttem Belgrádból. A kultúrák találkozása céljából ő útközben magához vett egy gyrost,  majd a kajákkal felpakolva beültünk egy macifröccsre a törzshelyünkre. Mint azt az eredmény is mutatja (a Kolos sem panaszkodhat), az utóbbi napok tanulással teltek. Kinyitottuk az ágyat, és jegyzetkupacok, csokihalmok közepette próbáltuk magunkba tömni a sok csokoládét...őőő....a sok tudományt. Ezek szerint sikeresen. A hétvége során persze szakítottunk némi időt a kikapcsolódásra is, elnéztünk idén is a Belvárosi Fesztiválra, mely egész délutános-estés programjaival (Bin Jip, Magashegyi Underground, Vad Fruttik, Kiscsillag) nem okozott csalódást. És végre kiélveztük a szabadtéri, pokróconülős, borozós, pombarezős fesztiválozás nyújtotta lehetőségeket.

  még több fotó a face-en.

diploma előtt

Ma a könyvtárban segítettem megkeresni Wass Albert könyveit egy idős bácsinak. Mielőtt kiment volna az épületből, még egyszer mosolyogva megköszönte a segítségemet. Jó érzés így két hónappal diploma előtt.

otthoni koncert

Tegnap (mivel inkább meghosszabbítottam az itthon töltött időmet, és csak később tervezek visszamenni Pestre) az interneten keresztül követtem a Harcsa Veronika Quartet új, Lámpafény című albumának (melynek félig-meddig már lelkes tulajdonosa vagyok) bemutatóját a Müpában. Van ugyanis egy ún. Müpa Live Webcast szolgáltatás, mellyel némely koncertet élőben lehet nézni a honlapon keresztül. Úgyhogy én éltem is a lehetőséggel, fekve néztem végig a jó másfél órás koncertet. A számok között Kulka János olvasott fel 20. századi (az albumhoz passzoló) költőktől szövegeket. A zene nagyon tetszett, most már tényleg kíváncsi vagyok az albumra is.

virágok és szívecskék

Kihasználva a múlt hetet, és hogy "nem kell csinálni semmit" (legalábbis egy darabig), jó néhány programot szerveztünk magunknak a Kolossal. Elmentünk végre a Kopaszi gátra, ahová már régóta terveztünk kirándulást, de most sikerült is összehoznunk egy vízipipázós pikniket, csak sajnos egy idő után hatalmas vihar kerekedett, így hát jobbnak láttuk, ha mi is kereket oldunk. Ezen kívül voltunk többek között egy jó kis előadáson az egyetemen, a dalszövegek és a versek kapcsolatáról volt szó, a meghívott vendégek között volt Lovasi és Sziámi Műláb Péter is. Lovasi elmondta, hogy mennyire szereti a szívmelengető gagyi popzenét, valamint hogy a pornófilmek se az igaziak egy idő után. A költők verseket írnak, a dalszövegírók pedig dalszövegeket - továbbra is. A következő remek program a Harcsa Veronika dedikálás volt a Fókusz könyvesboltban, ahol a vadiúj cd elkészülésének mozzanatairól sztorizgatott, és még néhány szám is felcsendült Gyémánt Bálint gitáros közreműködésével. A beszámoló végén jött a lehetőség a cd aláíratására, én is sorba állhattam, hiszen Kolos "meglepett" vele szülinapom alkalmából. Vera meg rajzolt nekem virágot meg szívecskéket.
Hétvégén pedig Óbuda napján voltunk, Csík zenekar majd a Kiscsillag lépett fel, rengetegen voltunk, csakúgy, mint tavaly. Jó volt végre egy szabadtéri koncert,némi szabadtéri sörözéssel (hmm, narancsos Soproni).

Београд.

Múlt hét csütörtökön némi késéssel döcögött ki a vonatunk a Keleti pályaudvarról, hogy végre eljussunk Belgrádba a szerbes csapattal. Az út során nem sok alvás jutott ki nekünk, igaz, sokszor meg is zavarták az álmunkat egy kérdezősködő magyar és egy marcona szerb határőr személyében. Kora reggel sikerült odaérnünk a szerb fővárosba, először meglepődtünk, hogy milyen kicsi is az állomás. Jött értünk az Enikő barátja, Miloš, aki egy darabig elkísért minket a járdaszigetekkel és lámpákkal telezsúfolt városon keresztül, majd már nélküle értünk oda a hostelhez, mely remek helyen, a belvárosban volt. Először szembesülnünk kellett a liften található veszély felirattal, így gyalog kellett megtennünk a negyedik emeletig tartó utat. Miután felértünk a lakásba (a hostel maga egy kétszobás lakás volt) a macska- és férfiszagtól eltekintve egész jó körülmények fogadtak minket, a szobánk már valamivel illatosabb volt, és a fürdőszoba is egész tűrhetően nézett ki. Első utunk egy pékségbe vezetett, ahol mi mással indíthattam volna, mint burekkel és joghurttal, és amit egy templom kerítésénél ülve fogyaszthattam el a többiekkel. Ezután elmentünk a Kalemegdanhoz, vagyis a belgrádi várhoz, ahol réges-régen, még amikor Nándorfehérvár volt a város neve, Hunyadi győzte le a törököket. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert kaptuk a hívást a tanároktól, és mennünk kellett a Belgrádi Egyetemre, ahol végighallgattunk egy előadást, ám a fáradtságtól csak nagyon nehezen tudtuk nyitva tartani a szemünket, nem hogy még meg is értsük, hogy az a hapsi miket beszél szerbül holmi korpuszokról. Miután véget ért az előadás, beültünk egy vendéglőbe, hogy ismét helyi specialitást kóstolhassunk, ezúttal pljeskavica volt terítéken. A kiadós ebéd után még hatalmas városnézést tartottunk, láttunk lebombázott épületeket is, melyek falait csak a szentlélek tartotta, megnéztük a világon a második legnagyobb pravoszláv templomot, melyről ma a szerb órán kiderült, hogy nem felújítják, hanem még mindig csak építik. Estére jól lefáradtunk, úgyhogy a banda fele, köztük én is, inkább az ágyikónkban töltöttük az éjszakát. Másnap délelőtt visszatértünk a Kalemegdanhoz, fotózkodtunk az ágyúkkal, a Száva és a Duna egyesülésével. Bementünk a hadtörténeti múzeumba is, ahol a legérdekesebb a balkáni wc volt, na meg az a motor, amire titkon rácsücsültünk. Este a bohém negyedben söröztünk, miután visszaértünk a szállásra, még mindig bírtuk volna az éjszakázást, ám egy kissé bunkócska szerb fiú kijelentése (Hoću da spavem!) és a hirtelen történő villanyoltást követően lassan nyugovóra tértünk. Az utolsó napon szomorúan vettük észre, hogy bizony zuhog az eső, és nemigen akar elállni. Így hát a vasárnapot kávézókban ücsörgéssel töltöttük, csatlakozott hozzánk a Judita egy szerb barátja, a Nenad is, akivel hol angolul, hol szerbül, aki tudott az németül vagy görögül beszélgettünk. Este indult haza a vonatunk, az utat végigvacogtuk, de én már alig várom, hogy ismét mehessek. Nagyon tetszett a város (igaz, csúnya külvárosi helyeken nem voltunk), a cirill betűket is meg tudtam szokni egy idő után, ám furcsa, hogy mennyire összevisszaság jellemzi a feliratok betűit. Az utcákon szinte csak szerb szót lehetett hallani, az emberek nem gagyi gyorséttermekben kajáltak, hanem jó kis hazai pljeskavicáért és ćevapért álltak sorba. Mind a férfiak, mind a nők hatalmasra nőttek, némelyiküknek rém hülye cipőjük van, a nők még dögmelegben is csizmában járnak, ám ezt leszámítva meglehetősen jólöltözöttek. Angolul szinte alig van kiírva valami, például az itallapokon is többségében cirill betűs szerb szöveg áll, valamint az utcanevek is csak cirill betűkkel vannak feltüntetve. De hát annyi baj legyen, a lényeg, hogy minden klassz volt, és legalább mindenkinek lejött a tanulság, miszerint beszélni, beszélni, beszélni kell szerbül, mert ezek a burekárusok nem tudnak visszaadni.

(Fényképeket lásd a Facebookon.)

.ágy, asztal, tévé.

Szakdolgozat megírva, kijavítva, beköttetve. Végülis, egész izgalmas meló volt a dolgozattal való foglalatoskodás, kezdve a kérdőív kitöltetésétől az értékeléséig. A szakirodalom gyűjtése sem okozott különösebb gondot. Összességében körülbelül két hónapot vett igénybe a dolog, és sikerült jóval a leadás előtt befejeznem. Igaz, voltak rosszabb pillanatok is, főleg itt a célegyenesben, amikor is rengeteg bosszúságot okozott a nyomtatás előtti átformázgatás és javítás, de talán elmondhatom, hogy egy igényes munka került ki a kezeim közül. Remélem az értékelők véleménye is hasonló lesz.
Úgyhogy jelen pillanatban élvezem egy kicsit a tavaszi szünetet, a napsütést, regényt olvasok (aminek köze sincs a tanulmányaimhoz). Nemsokára úgyis neki kell állni a záróvizsgára való készülésnek, a felvételi dolgozatról meg már ne is beszéljünk, de ennyi munka után ez most a megérdemelt pihenés.

a nagy visszatérés

Szóval visszatértem a zenekarba. A hétvégén két fellépésünk is volt, szombaton a sétáló utcán játszottunk. Szerencsére a Viki minden új számot remekül tudott, úgyhogy csak az ő mozdulatait kellett követnem. A Szita meg az egyik szám végén még hátra is fordult, hogy milyen jól játszottam, pedig akkor is épp valamelyik új szerzeményt adtuk elő. Tegnap Rábapatyra utazott a banda, a cipők fellegvárába, ahol végülis egyetlen pár cipőt sem sikerült látnunk, elkapott minket ugyanis egy bohóc, aki különféle lufikat hajtogatott a csapat nagy örömére. A fellépés itt is jól sikeredett, csak az a szegény mosómaci sínylette meg a hangos dobolást. A teknőst nem figyelhettük meg zajolás közben, de valószínűleg felénk fordította tekintetét. A műsor után természetesen járt a hideg sör, az első (Vikinek is legális) sörözés, mely sör most is kifogott rajtam, de ilyenkor szerencsére ott a Peti, akinek le lehet passzolni a maradékot. Csak néhány százaléka nyál.

kicsit úgy, mint régen

Lucia újra felbukkant. Úgy volt, hogy valami filmvetítésre megyünk a Gödörbe, ott is voltunk időben, de a film csak nem akart elkezdődni, úgyhogy jobbnak láttuk, ha odébb állunk, hiszen jött velem vissza a koleszba. Most vannak a Budaörsi Napok, amire én csak tegnap vettem át a karszalagom, idén nem volt kedvező a programkínálat, leszámítva a tegnapi estét. Heaven Street Seven volt az esti fő koncert, azt végigugráltuk a Katával meg a Luciával, akik bizony már rég nem ugráltak ilyen jót. Aztán nagy nehezen, miután feljöttünk a szobába, még vissza tudtam csábítani a Luciát Palotaira, de csak azért, mert egy elveszett kitűző keresésére kellett indulnunk. A hömbölgés nem tetszett, de a Luciával való találkozás már nagyon hiányzott, ma együtt piknikeztünk reggel, most pedig a tőle kapott nárciszcsokorban gyönyörködhetek.

egy kis tavaszi jazz

Tegnap Anyummal jó szokásunkhoz hűen elmentünk a színházba hallgatni némi jazz muzsikát. A Keszthelyi Jazz Műhely volt az első zenekar, eljátszották a Pick up the pieces-t, már csak a Timi hiányzott, hogy énekelhessek vele. A második, egyben az este fő zenekara a Hárs Hegy Band volt, akiket én annyira nem ismertem, az énekesnőiket viszont annál inkább, az egyik a Gereben Zita volt az Emil. RuleZ!-ből, a másik pedig Kozma Orsi a réges-régi Jazz+az-ból. Az énekesek nélküli számok nekem annyira nem tetszettek, de lehet csak mert fájt a fejem, és nem volt jó érzés azt a bőgő gitárt hallgatni. Kozma Orsi a visszataps után még egy Jazz+az számot is elénekelt, aminek külön örültem, mert eszembe juttatta azt az 1999-es keszthelyi koncertet, melyet végigénekeltem zuhogó esőben, a kertmozi egyik székén állva, csuklyával a fejemen kis 10 évesként. Az estének még egy pozitív momentuma volt, elástuk a csatabárdot a Lacival, úgyhogy megyek vissza a zenekarba dobolgatni. Megérte elmenni.

helló, Turiszt!

Múlt héten a fővárosban járt Malkó barátunk, így hát gondoltam összefuthatnánk egyet. Találkoztunk is csütörtök este az Astorián, ő, a Kolos meg én. Elsőként, ha már úgyis egy köpésre voltunk tőle, bementünk a campusra, megmutogattuk mi merre. Ezután Turisztba akartunk beülni, de tele volt, ezért elfoglaltunk egy szabadtéri helyet az Ördögsaroknál, amit nem különösebben preferálunk, de egy sör erejéig megteszi. Aztán mikor már nagyon fázni kezdtünk, engem már az a pokróc se melegített túlságosan, ismét visszanéztünk Turiszthoz, melyben még mindig zajlott az élet, viszont kissé túlnézve a hatókörén a szomszédos - eddig puccosnak titulált, bár némely szempontból korántsem az - helyre ültünk be. Jól sikerült az este, sokat beszélgettünk "szakmai" és egyéb dolgokról.
A hétvégét a Kolosnál töltöttem, próbáltuk írni a szakdogát, azért írtunk is valamennyit, ám én még most is úgy érzem, hogy otthoni nagy magányomban tudok a leginkább elmélyedni benne.

.én dolgozom, cicalány!.

Tegnap meglátogattak a koleszban a Judit, a Kriszti meg a Bori, elcsábítottam ugyanis őket némi palacsintaevési lehetőséggel. Szerencsére volt is palacsinta a klubban, gyorsan betömtünk párat, aztán beültünk a büféhez. Csatlakozott még hozzánk a Kata, az Erneszt, majd később a Mező is, ebből már sejthető, hogy vidáman zajlott a beszélgetés. Megúsztam az estét hajfelgyújtás nélkül, ellenben volt sörbe mogyoródobálás, kedves kis történetek, melyek nagy részét cenzúrázhattuk is volna akár. A címben szereplő mondat a Mező szájából hangzott el, arra a kérdésemre, hogy miért nem megy el stand up-olni.

.hajrá feszes fenék!.

Ezzel a felkiáltással szokott tőlem elbúcsúzni a Kolos, mielőtt indulnék aerobikozni. Ám ma reggel én mondhattam, hiszen szerencsére az eső elállt, így nekiindulhattunk Anyummal a Lepke Teljesítménytúrának. A szél fújdogált, de nem zavartattuk magunkat, amúgy is jól felöltöztünk. Az útvonal a szokásos volt, viszont a túra végén új állomást kellett berakniuk, mert állítólag kidőlt fák tették járhatatlanná az erdei utat. Nekem így még egy kicsit rövidebbnek is tűnt az út. Ennek ellenére fájnak rendesen a térdeim.

jazz, fagylalt, könyvek

Végre itt a tavasz, igaz most épp kissé esős az idő, de a hétvégén csodálatos napsütés volt. Így a Kolossal nem is ültünk otthon, szombat este ismét a Fonóba mentünk, ezúttal Harcsa Veronika Quartet koncertre. Az előzenekar a Kazai Ági Quintet volt, őket mondjuk nem ismertük, de Vera elmondta, hogy Ági az ő mentora. Nagyon jó kis műsor volt, andalító tavasz esti jazzmuzsika. Sokat voltunk a szabadban is a hétvégén, sétáltunk a Duna-parton, a Városligetben, még a kedvenc cukrászdánkba is beültünk egy fagyira.
Sajnos a hosszú hétvége sem tartott örökké, ma délelőtt egyetem, délután pedig az utolsó szakmai gyakorlat várt. Megkaptam a jegyemet, elbúcsúztam mindenkitől, sőt, még három ajándék könyvet is választhattam, úgyhogy fel is kaptam gyorsan egy Martin Munkácsi, egy Andy Warhol meg egy Keith Haring könyvet. Jó volt a Ludwigban gyakornokoskodni, szép környezet, kedves kollégák, emlékezetes kiállítások. Azért persze dolgoztam is, de az élmény biztos tovább megmarad.

пролеће

Једна ласта не чини пролеће, али зато две ласте могу да направе пуно малих ласти.

.mi ez a jó jazz?.

Még szerdán randiztunk a Kolossal Turisztban, szokásos macifröccs-sör-Pom-Bär háromszög, ám ezúttal a Gödörben folytattuk az estét, Soma lépett fel zenekarával, a Vanavannal. Soma ismét energikus volt, ahogy vártam, Kolos kicsit húzta a száját, de azért jól éreztük magunkat. Tegnap Balázs Elemér Group koncerten voltunk Kolossal és apukájával a Fonóban. Még sosem voltam azon a helyen, de egész barátságos volt. A koncerttel is elégedettek voltunk, néha mondjuk nem lehetett sokat látni, de hát melyik koncerten lehet. Pláne nekem, de mondjuk ez ülős volt. Ma délelőtt pedig elmentem a Schola Europa nyílt napjára, ahol kiderült, hogy nem is kell majd felvételizni, ha most beadjuk a jelentkezési lapot, akkor automatikusan jöhetünk is szeptembertől. Szóval, irány a sajtótechnikus szak!

egy újabb kiállítás

Ezek a szakmai gyakorlatos napok már csak így telnek, mindig akad valami kiállítás a Ludwigban, amit megnézhetek. Ezúttal a Krisztivel nézhettem meg a Félreérthetetlen mondatok című kiállítást, melyen a múzeum húsz év alatt összegyűjtött alkotásait láthattuk. Voltak festmények hajléktalanokról, Kádár nyaralójáról, villódzó és egymást átfedő kommunista illetve zsidó identitást jelölő csillagok. A legötletesebb a Lego doboz volt, mely alapján egy koncentrációs tábort lehetett megalkotni. A dolog érdekessége az, hogy a tábort olyan elemekből lehet kirakni, melyek bármelyik Lego készletben megtalálhatóak.

Taiwan szólít minket

Szombaton némi gyakorlatos munka után megnézhettem a Taiwan Calling kiállítást a Ludwigban, szerencsémre épp akkor kezdődött egy tárlatvezetés, így én is csatlakoztam a csoporthoz. Taiwani kortárs művészek fotói, videói és egyéb képzőművészeti alkotásai szerepeltek a kiállításon. Nekem legjobban a Kristályváros elnevezésű kis "performansz" tetszett, az átlátszó műanyag dobozok városát egy sínen mozgó fény vetítette falra, így olyan érzés volt, mintha a dobozépületek között járnánk. Ezen kívül ötletes volt még a jégből hóemberkészítő videó (a tárlatvezető csaj elmondta, hogy mivel Taiwanon meglehetősen ritkaságszámba megy a havazás, így mikor nálunk jártak a művészek, és épp esett a hó, bizony jó ideig hanyagolni kellett őket, hiszen a hógolyózást nem hagyhatták ki), valamint a Guggenheim Múzeum belépőjegyeiből készített növények, melyeket a művész, New York-i jegypénztárosi munkája során alkotott, hiányolván a sok zöldet a környezetéből.
A hétvége második napján Kolossal és apukájával kimozdultunk egyet a napos idő okán, elkocsikáztunk a Bánki-tóhoz. Körbejártuk, megcsodáltuk és megmozgattuk a jeget, mely a tavat borította, s melyen nem lehet korcsolyázni. Hazafelé a Kolos vezetett, nagyon szeretem, ha ő ül a volánnál, olyan megnyugtató és biztonságos, és nem mellesleg szexi. (:

gyakorlat a Ludwigban

Ebben a félévben sikerült elintéznem, hogy a Ludwig Múzeum könyvtárába mehessek gyakorlatra. Ma volt az első napom, a könyvtáros nagyon aranyos volt, sokat beszélgettünk, még a böngészők is szóba kerültek, mivel mindkettőnk családjában akad egy másféléves, aki rajong értük. Amúgy a szokásos volt az indítás, megmutatta, hogy mi merre, benézhettem a színfalak mögé. A mai feladatom a könyvek felcímkézése volt, valami hipermodern kütyüvel, amilyet még sose láttam, és ami nagy-és kisbetűket is írt, meg nyomtatott ragasztós hátuljú papírra. A nap folyamán mindössze két látogatója volt a könyvtárnak, kíváncsi leszek, vajon a továbbiakban is ilyen családias lesz-e a légkör.

anyanyelvi napok

Ma rá kellett döbbennem, hogy az eddigi egyetemi éveim alatt az hiányzott a legjobban, hogy legyen valami évenként, esetleg többször is ismétlődő esemény, melyen sokan vagyunk, fellép az énekkar, együtt az egész iskola, mint ahogy mondjuk a gimiben az évzáró vagy bármi ilyesmi. Ma délelőtt konferencián voltam, Anyanyelvi Napok zajlanak épp a BTK-n, és a mai első napon a résztvevő tanszékek előadásait lehetett meghallgatni. Engem elsősorban az Alkalmazott Nyelvészet Tanszék előadásai érdekeltek, és utólag nézve azok tetszettek a leginkább. Elsőként Ladányi Mária beszélt Parti Nagy Lajos meseátiratairól, vagyis az általa létrehozott új szavakról, archaizmusok és neologizmusok keveredéséről. A második előadó Gecső Tamás volt, ő arról beszélt, hogy honnan erednek az ilyen jelzős szerkezeteink, mint például a spanyolviasz, a norvégminta. A franciasalátának elvileg semmi köze a franciákhoz, ők nem is használják ezt a kifejezést, valószínűleg azért lett ez a neve, mert friss zöldségekből készül, ami jellemzően francia szokás. A francia csók sem francia, hanem mint kiderült olasz vagy angol. Egyedül a franciaágy az, ami tényleg francia, ők készítették el ugyanis az első olyan ágyat, amely kétszemélyes. A harmadik előadásban a 17. századi nyelvtanórákról beszélt Vladár Zsuzsa. Abban az időben még olyan szavakat is feltüntettek a grammatikában, mint a verekedhettethetnék vagy valami hasonló kacifántosság. A továbbiakban a Fonetika Tanszék előadásait hallhattuk, a szokásos mentális lexikon-szótévesztések-affrikáták témaköreiből szemezgettek az előadók. Az utolsó két előadás már nem igazán kötötte le a figyelmemet, de úgy vettem észre, hogy a közönség többi tagját sem, a Magyar Nyelvi Lektorátus magyar mint idegennyelv oktatóinak valahogy nem sikerült felkelteni az érdeklődést a témáikkal. Pedig lehet érdekes lett volna, de talán már elfáradtunk a végére.

nyilvános profilkép

Ha valaki már régen látott, most megnézhet, ha fellapozza a márciusi Marie Claire magazint. Benne szerepel ugyanis a facebook-os cikkben a profilképem, egy kattintás volt az egész, hogy bekerüljek. A Kolosnak is adtam egy példányt az újságból, ugyanis ő is rajta van a képen. Alig bírtam ki, mikor megvettem a lapot, egyből a cikkhez lapoztam, és örömmel konstatáltam, hogy sikerült.

megint itt

Ismét Budapesten (így egy hónap után). És nem is akárhogyan kerültem ide, ugyanis a Sulijárat hozott fel, ez a fantasztikus új szolgáltatás, mellyel röpke egy és háromnegyed óra alatt ideértem. Egy kilenc fős kisbusszal jöttünk, csak hárman voltunk utasok, így nagyon kényelmesen elfértünk. A Bercsényi utcánál szálltam fel, és a Daykánál meg le, szóval nem is kellett sokat gyalogolnom a koleszig. Az út pedig gyorsan eltelt, mondhatjuk úgy is, hogy pont egy Waldeck meg egy Bin-Jip albumnyi ideig tartott. Arról meg nem is beszélve, hogy csupán egy 1000-est kellett kifizetnem. Hétvégén a Kolosnál voltam, ma viszont visszajöttem a koliba, mert aerobik volt este. Rengetegen voltunk, így első alkalommal a félévben, én viszont csak egyedül mentem, egyelőre nem akadt lelkes jelentkező.

tevékenyen

Tegnap este végre sikerült összehozni egy találkát a Dórival. Nagyon rég nem találkoztunk már, szükség volt erre az 512-s sörözésre, hogy beszámoljunk a lemaradásokról. A mai napom hihetetlenül tevékenyen telt, kijavítottam a szakdogás kérdőívemet, megcsináltam az ingatlanos melót. Elmentem ebédért a Reform Étterembe, erre a hétre ugyanis befizettem oda, ma vöröshagymakrémleves volt meg sokmagos kukoricagolyók salátaágyon. Pont ilyen reformokra van szükségem a táplálkozásomban. Délután még uszodában is voltam, rég nem jártam már arra, úsztam 1100 métert, meg szaunáztam is. Most pedig kellemes fáradtságot érzek, amit jó lenne többször átélni.

.valami napsütötte helyre, szép fehér ruhába.

Délután esküvő kiállításra mentünk Anyummal a színházba, na nem mintha bármelyikünk házasságon törné a fejét, de kíváncsiak voltunk Makány Márta ruháira. Az esküvői és egyéb ruhákat egy divatbemutató keretében nézhettük meg. Az esküvői ruhák közül kettő tetszett csak igazán, meg az egyik modellnek volt hihetetlenül jó frizurája. Csak a divatbemutatót néztük meg, valahogy nem éreztük aktuálisnak, hogy közelebbről is megszemléljük a menyasszonyi ruhakölcsönző meg a nászutas standját. Ezután a Krisztáékhoz mentünk, összevont születésnapok meg névnap ünneplés volt. Sütöttünk fánkot is, ha már egyszer farsangi szezon van. Amúgy minden a szokásos: koccintás, sütizés, kiegészítve KoBaba pesztrálással.

téli szünet

Sajnos ezen a télen lemaradtunk a korizásról. Még január elején lehetett volna, de Pesten voltam, most meg itt volt nálunk a Kolos egy hetet, de a Balaton csak nem akart rendesen befagyni. Pedig jég volt rajta, csak éppen a széle olvadozott. Mondjuk a Kolos így is kiélvezte a feltorlódott jégtömbök összetörését. Azért valahogy mégiscsak elfoglaltuk magunkat ebben az egy hétben, voltunk sörözni a VOLT-os bandával (Péter, Malkó, Barna, Szabtom meg mi) Nempadlásban, sokat sétálgattunk, kisKolosoztunk (akinek a nagyKolos már hivatalosan is KoBácsi lett), sütit sütöttünk. Ez utóbbi megtalálható a főzős blogunkon, melyet szintén most alkottunk meg. Gyorsan elrepült ez a pár nap, együtt mindig repül az idő, ilyenkor meg egy kicsit rámtör az üresség, meg ez a nagy csend itthon. El is menekültem estére, Anyummal elmentünk a színházba Németh Ferenc Onion Project koncertre, a tagok közül csak Kaltenecker Zsoltot "ismertem", de a többiekben sem kellett csalódnom. Egyetlen mínusz pont azért jár, mert nagyon hosszan elhúzták, nem kellett volna az a szünet.

év végi/eleji beszámoló

Van mit pótolnom, a tanulás közepette kerítek némi időt arra, hogy leírjam, mi is történt velem mostanság. Persze mondhatnám, hogy ez is csak egy ürügy a füzet fölött görnyedés megszakítására, mint ahogy a narancsevés, a szemét kivitele és a kávézás is annak tekinthető. Hát szóval volt ugye egy hosszú karácsonyi szünet, majdnem három hetet otthon töltöttem, volt sok kisKolosozás meg ünneplés (erről már írtam), úszni is voltam (1000 méter a rekordom). Aztán 29-én feljöttem Pestre, a nagy Kolossal is karácsonyoztunk, másnap pedig elvitt pizzériába, majd este a Müpába mentünk Quimbyre. A koncert maga jó volt, csak olyan sokan voltunk, levegő se volt sok, hogy a végére már le kellett ülnöm, nehogy leszédüljek onnan a magasból. Szilveszter napjának délutánján pedig elmentünk a Normafára szánkózni, ott ugyanis (sőt egész Pesten, nem beszélve Magyarország Balatonon kívüli részeiről) Keszthellyel ellentétben volt hó. Kissé naivan rögtön a sípályán csúsztunk, mások is ott szánkóztak, szóval csak egy idő után tűnt fel a szánkózni tilos tábla. A hatalmas borulásból okulva inkább utánajártunk, hogy merre lehet az igazi szánkópálya, mely azért ezek után is jó lejtős volt. Kissé átmelegítettük magunkat némi forralt borral, valamint megkóstoltuk a híres normafai rétest. Az estét otthon töltöttük, filmeztünk, pezsgőztünk és társasoztunk. Nem is hiányzott egyikünknek sem a tömegnyomor valami bulin meg az éjszakai buszozás a hidegben.
Szóval eljött 2011, tervek vannak bőven, de egyelőre maradjanak titokban, ha teljesülnek, úgyis beszámolok róluk.