2013. február 28., csütörtök

börze.

Újra itt a fővárosban, bár most csak rövidebb időre jöttem. Tegnap Kolossal elmentünk a HVG Állásbörzére nézelődni, bár engem jobban lelkesített Orsi sms-e, miszerint nagyon várnak Ágival együtt, hiszen ők most is ott dolgoztak hostessként. Így hát körbejártuk a rendezvényt, belehallgattunk az előadásokba (melyek tartalmát [hogyan írjunk önéletrajzot stb.] már kívülről fújjuk, és lám, ennek ellenére se kellünk sehová...). De legalább beszélgettem kicsit a csajokkal, szereztünk egy Karrier Kiadványt is, amiben megjelent a cikkem. Négy oldal, fénykép rólam meg minden. Valakinek fel is tűnhetne! (:
A börzézés után elugrottunk ebédelni a KFC-be, ami Kolos nagy kívánsága volt, bár végül inkább egy nagy csalódás lett belőle. Nem hiába nem szeretem az ilyen gyorséttermeket. Ennek ellenére jó volt együtt lógni.

2013. február 26., kedd

heti mottó. # 10


(Fordítás: Soha nem fogod elhagyni azt, ahol most vagy addig, míg el nem döntöd, hogy hol lennél szívesebben.)

via Pinterest

2013. február 22., péntek

kisKolos nagydumái. # 01

"Le szeretnék fetyelni egy kis tejet."

(a kisgyerekek milyen csodásan tudják alkalmazni minden esetben az igekötős igékre vonatkozó szabályokat.)

kisKolossal álltunk a kukák előtt, tanakodtunk, hogy melyikbe is kell dobni az almacsutkát.

"Ide kell dobni, a diókukába!"

(hiszen a bionak semmi értelme...)

2013. február 21., csütörtök

röhögve lomtalanítani a legjobb.

Most, hogy hazakerült egy csomó cuccom, ideje lesz egy nagyszabású selejtezésnek. A különféle kincsekkel, emlékekkel, karszalagokkal teli fiókomban kezdtem a lomtalanítást, így akadtam rá arra a noteszra, amiben még egyik nyáron gyűjtöttem az aranyköpéseket.
Jöjjenek a legjobbak:

  • "Egy ilyen értelmi képességű gyereknek ez tökéletes olvasmány." (Kriszta véleménye kisKolos babakönyvéről)
  • "Beszéljen meg tanulni!" (Dóri)
  • "Ennyi bé betű nincs!" (Dóri)
  • "A Dani még azon is megsértődött, hogy ő a Nyúl." (Judit)
  • "Hogy leégett a Kenya!" (én)  "Mindegy, mert úgyis mindenki a haját nézi." (Judit)
  • "Miért eszik a jogász a Mekiben?" "Mert éhes." (egy srác a VOLT-on)
  • "Jaj, de hajléktalan vagyok!" (Malkó)
  • "Ne turkálj az orromban azzal a szagtalan zöldséggel!" (Malkó)
  • "Mindent lehugyozol, amire híres ember van írva." (Malkó)
  • "Én is kérek szépen Negrot, b**** meg." (egy sátorszomszéd a VOLT-on)
  • "Ezentúl csak veled megyek koncertre." (Barna)
  • "Megerőltettem a szemem." (Malkó)  "Miért? Elolvastál egy könyvet?" (Péter)
  • "Kidudorodik, mint egy bibircsóka?" (Barna)
  • "24 x 2...na mindegy..." (Szabtom)
  • "De várj, van Hello Kitty kukacom is!" (Dóri)
  • "Löktem a showdert." (Dóri)
  • "Mit zabálsz már megint?" (Dóri)  "Semmit, csak lebeg a szatyor." (Fanni)
  • "Megint van ez a szigetes szar?" (én)  "Ez Lost." (Dóri)
  • "Ilyenkor sajnálom, hogy nincs a zsebemben egy gépfegyver." (Judit)
  • "De fanatikusan fogom ám kiírni." (Dóri)
  • "Kilóg a csöcse ennek a pannon egyetemes p**ának." (Malkó)
  • "Lesz tombola is?" (Kata)
  • "Hogy került Magyarországra?" (Judit)  "Nem tudom, de minek jött ide?!" (Dóri)
  • "Hogy tudod ezeket megtanulni? Ja, látom, hogy nem tudtad." (én)

2013. február 19., kedd

egy mozgalmas nap.

Tegnap végleg kiköltöztem a Danitól, elhoztuk haza a nappali kanapéján tornyosuló rengeteg cuccomat. Szabolccsal mentem fel Pestre, akinek volt ott némi elintéznivalója, így egybekötöttük a két dolgot. Hazafelé beugrottunk az Ikeába ebédelni, aztán jöttünk is Keszthelyre, hogy itt újból pakolhassunk. Bár a neheze csak ezután jött, hiszen a sok cuccot el is kell valahogy szortírozni a lakásban. Még közel sincs vége az elrendezésnek.
A mozgalmas nap ellenére este elmentem aerobikozni a Dórival. Neki sulis tantárgya, de "külsősök" is járhatnak, úgyhogy én is elmentem vele az egyetemi koleszba. Ez volt az első óra, így még elég laza volt, de jó egy kicsit házon kívül is mozogni.

2013. február 18., hétfő

2013. február 15., péntek

fogjuk rá.

"Buli van! Meglepi buli! A cipőm megy a ruhámhoz. Fogjuk rá..."

Hannah (Girls - S01E10)

Lena Dunham
 via Pinterest

2013. február 14., csütörtök

az élet apró örömei. # 18


  • találkozni a rég nem látott keszthelyi barátokkal.
  • TILT listát írni az Urban:Eve blogon.
  • természetes gyógymódokat alkalmazni (elért valami nyavalya). hagymaleves, fokhagyma, méz, frissen facsart narancslé.
  • csak még egy szem bonbon!
  • BB krém.
  • zongorázni (Ludovico Einaudi művét).
  • főzés közben Ludovico Einaudit hallgatni. nagyon rákattantam. 
  • Girls sorozat. imádom a hangulatát és a valódiságát.
  • szép gombokat keresgélni. indulhat a gyűrűkészítő projekt!
  • kisKolos cuki cicajelmeze a farsangon.
  • úgy néz ki, hogy van párom a félmaraton váltóra, már csak nevezni kell.
  • Kriszti belgiumi kalandjairól olvasni.

2013. február 12., kedd

2013. február 11., hétfő

családi ünnep, táncmulatság.

Hétvégén tartottuk az össznépi szüli- és névnapozást, Gábor 39, Papa 70 éves lett a napokban, nekem pedig névnapom volt. Volt sok finomság, extra savanyú citromtorta. KisKolos külön élvezte, hogy kétszer is el lehet fújni a gyertyákat, annyira bele tudja élni magát az ünneplésbe, hogy még az ajándékokról is azt hitte, hogy ő kapja őket. Kivételesen nem nála landoltak az ajándéktasakok, én pedig megkaptam a régóta áhított halványrózsaszín BeCake' fa tortatartót, melyet távoli, ám a közelben lakó rokonaink terveznek, alkotnak. Fel is avattuk rögtön a citromtortával. Miután degeszre ettük magunkat, kisKolos még érzett magában annyi erőt, hogy felkérjen táncolni (értsd ezalatt ugrálni) a nappali közepén, így hát csak pörögtünk és pörögtünk, de azt hiszem, én jobban szédültem már, mint ő.

Képek hamarosan!

2013. február 8., péntek

ami neki New York, nekem Budapest.

"Egy olyan város rabjai vagyunk, ami nem fogad be minket."

Hannah (Girls - S01E06)

Lena Dunham

2013. február 7., csütörtök

végre macaron!

Eddig csak halogattuk és halogattuk, de tegnap Kolos végre elvitt macaront enni. Vacilláltunk, hogy a Villa Bagatelle-be vagy a Sugar Shopba menjünk, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Előtte még bedobtunk egy pizzaszeletet a Király utcában, majd átsétáltunk a Paulay utcai Sugarba. A macaronok isteni finomak voltak, megérte ennyit várni rájuk. Megkóstoltuk a levendulás-vaníliásat, a rózsásat és az ibolyásat. Gyönyörű színek, roppanás, finom krém - nagyon ízlett mindegyik. Kolos pedig egy négyrétegű csokis finomságot választott, amibe még külön bele lehetett csorgatni egy kis kakaót. Szuper névnap volt.



2013. február 6., szerda

a futás csak rajtunk múlik.


Tegnap a Mindenfutás Egyetemén jártunk Kolossal, a helyszínen Dóra is csatlakozott hozzánk. Bár Kolos elsőre félreértette, és azt hitte, hogy valami tudományos előadás lesz, de utólag szerintem azért tetszett neki is (egy kicsit). A vendégek Monspart Sarolta (első magyar női maratonfutó) és Sáringer Zoltán amatőr futó voltak, ők meséltek életükről, tapasztalataikról, a futás szeretetéről. Zoltán szerint azért jó futni, mert legyen szó edzésről vagy versenyről, az eredmény csakis rajtunk múlik. Nem hibáztathatunk, okolhatunk senkit sem azért, ha éppen rossz formában vagyunk, és nem tudunk olyan jól teljesíteni. Saját felelősségünk, hogy mennyit teszünk bele a futásba, és mennyit tudunk kihozni belőle. Teljes mértékben egyetértek vele, a futás során gyűjtött kilométerek, a fáradtságos munka a mi érdemünk, senki másé. Sarolta mesélt a szerinte Kiegyezés előtti időkről, amikor még tájfutásban remekelt, azóta pedig sokaknak, többek között Zoltánnak is edzésterveket ad, és többeket próbál a mozgás örömére buzdítani. A másfél órás inspiráló beszélgetés végén Saci tornagyakorlatokkal mozgatta meg elgémberedett végtagjainkat, hogy könnyebben keljünk útra hazafelé. Annyi biztos, hogy egy jó élményt, és motiváló szavakat is magunkkal vihettünk. 

olvasónapló # 11 - Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek

Sok könyvet olvastam már Murakami Harukitól, ám ez a mostani nem az eddigi szokványos regénye. Ez a műve egy memoár az írásról és a futásról, erről a két dologról, ami az író életében a legfontosabb helyet foglalja el. Kigyűjtöttem pár jó idézetet, álljanak itt most ezek a szokásos sztori-leírás helyett.


  • "Azon a ponton, amikor úgy tűnik, még tudnék írni, egy határozott mozdulattal leteszem a tollat. Így aztán következő nap könnyű fölvenni a munkát."
  • "Mert az a fontos, hogy akár csak egy kicsivel, de meghaladjam a tegnapi önmagam. Ugyanis ha a hosszútávfutásban létezik legyőzendő ellenfél, az a tegnapi önmagunk."
  • "Amíg futok, senkivel nem kell beszélnem, és senkit nem kell hallgatnom. Elég csupán a tájat néznem, és saját magamra figyelnem. Ez semmi mással föl nem cserélhető, értékes idő számomra."
  • "A legfontosabb, amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni."
  • "Az izmaink olyanok, mint egy tanulékony haszonállat. Ha odafigyeléssel, fokozatosan adagoljuk számukra a terhelést, akkor maguktól alkalmazkodni fognak, hogy kibírják. […] Az ismétlés segítségével megragad izmaink emlékezetében, hogy >> szóval ennyi melót bizony el kell végeznünk <<. […] Ha azonban napokon keresztül nem kapnak terhelést, akkor automatikusan úgy ítélik meg, hogy >>nahát, szóval már nem kell annyira erőlködnünk, jaj, de jó! <<, és csökkentik a terhelhetőség határát."
  • "Ha mindennap odaülünk az asztalhoz, és arra eddzük magunkat, hogy egyetlen feladatra koncentráljunk, a koncentráció és a kitartás magától a sajátunkká válik. Mindez hasonlít izmaink betanításához, melyről korábban írtam. Az információt, hogy számunkra nélkülözhetetlen a mindennapos, szünet nélküli írás és koncentrált munkavégzés, rendszeresen elküldjük a szervezetünknek, és rábírjuk, hogy szépen megjegyezze. Aztán lassan egyre kijjebb toljuk a határokat."
  • "Amire támaszkodhatom, az a tapasztalatom és az ösztöneim. A tapasztalatom azt mondja: >>Mindent megtettél, amit tudtál. Most már hiába töprengsz. Csak várd szépen a nagy napot!<< Az ösztöneimnek csak egyetlen megjegyzésük van: >>Idézd magad elé!<< Lehunyom a szemem, és elképzelem, amint Brooklynon, Harlemen, Midtownon át, több tízezer futóval együtt keresztülvágok New York utcáin."

via Pinterest

2013. február 4., hétfő

heti mottó. # 07


(Fordítás: Az élet mindig kínál neked egy második esélyt, amit úgy hívnak: holnap.)

via Pinterest

2013. február 3., vasárnap

olvasónapló # 10 - Émile Zola: Párizs gyomra

Bevallom, ezt a könyvet a címe miatt vettem meg. A városi könyvtár néha kiárusítja a Sétálóutcán a feleslegessé vált könyveket, és nekem megakadt a szemem a Párizs szón. Nagy vágyam, hogy egyszer eljussak oda, de addig is olvasok róla. A történet egy vásárcsarnok mindennapi életét mutatja be. Zola olyan részletességgel tudja a szemünk elé tárni a hegyekben álló articsókák, a tengeri és folyami halak látványát, hogy az ember már-már úgy érezheti, ő maga is ott van az óriási piac vásárlói és kofái között. A hazamenekült Florent-t szinte beszippantja a hatalmas vásárcsarnok. A kezdetektől fogva gyűlöl mindent, ami ott van, a kövér embereket, a gonoszkodó árusokat, a terjengő szagokat. Florent öccsénél lel szállásra, ám az élete innentől még korántsem rendeződik. Forradalmi tervei és nőügyei miatt rengeteg ellenséget szerez magának, s végül a jóllakott, kövér népeknek sikerül is legyőzniük a vékony férfit.

via Pinterest

vándorcirkusz.

Az életem olyan, akár egy vándorcirkusz. Egyik helyről a másikra költözöm, hol hosszabb, hol rövidebb időt töltök el. Rendkívül unom már, alig várom, hogy egyszer legyen egy saját helyem, ahol egyben van az összes ruhám, könyvem és minden egyebem. Danitól elköltöztem, vagyis a cuccaim még ottmaradtak. Egyelőre Kolosnál szálltam meg, mivel kedden állásinterjúra kell mennem. Igen, tudtam, hogy pont most fognak behívni valahová. De legalább méltón zárult le egy periódus, a beköltözéskor is Kriszti bulin voltam, és most a kiköltözés előtti estén is. Ezúttal búcsúbuli volt, hiszen Kriszti a következő pár hónapot Belgiumban tölti majd. Persze most is nagyon jól éreztük magunkat, volt mindenféle finomság, szülinapi torta, nagy ölelések és hatalmas vendégsereg.

via Pinterest