2013. június 27., csütörtök

búcsúzom.

Kedves Papa!

Amikor utoljára találkoztunk, az autós pólómban voltam, mondani is akartam, hogy "nézd, ez neked való!", de valamiért nem mondtam. Most már nem is tudom többé. Úgyhogy inkább leírom. Azt is, hogy mennyi sok  emlék tört elő belőlem az utóbbi egy napban. Például az, amikor kislányként nálatok voltam, és este a tévé előtt ülve mindig odatartottam a lábujjaimat, hogy akkor tessék őket masszírozni (azóta is szeretem!). Vagy amikor beledobáltál a Balatonba. De a tengerparti nyaralásokat se feledem. Igazi barkácsolós nagypapa lévén bátran eléd lehetett állni olyan ötletekkel, hogy fessük le pöttyösre a bicajomat, és bevonhattalak a gyűrűkészítő projektembe is. Ha meglátok egy nagyalakú napilapot, egyből te jutsz eszembe, ahogy szétterítetted az ebédlőasztalon a Zalai Hírlapot, és azután másnak már nem is volt ott helye. Délutánonként hangosan horkolva sziesztáztál, így aztán nehezen hallhattad meg a csöngetéseket. Kriszta kettőt, én hármat csengettem, ha együtt érkeztünk, öt lett belőle. Szerettem kiskoromban a nagy pocakodon nevetni - persze csak kedvesen. Sajnálom, hogy nem szereztem meg időben a jogsit, pedig rád biztosan számíthattam volna, hiszen nálad jobb autószakértő nem is létezett. Hiányozni fogsz a kerti partikról és a családi ünneplésekről. De tudom, hogy most valami olyan helyen vagy, ahol végre nyugalom vesz körül.

Még találkozunk!

Ölel:

Unokád



2013. június 25., kedd

dancing on orfű.

Idén váltottunk, és a VOLT helyett a Fishing On Orfű Fesztiválon indítottuk a nyarat. A banda majdnem a szokásos volt, bár a szélrózsa minden irányából és különféle időpontokban érkeztünk meg a dimbes-dombos Orfűre, és a napok során se nagyon sikerült tartani az együtt mozgó formációt. Napközben többnyire a tóban hűsöltünk vagy árnyékban fetrengtünk és ittuk a hideg italokat, kora estétől pedig kezdődtek a koncertek. Kis fesztivál lévén, csupán magyar együttesek koncertjeire mentünk, de ugye a VOLT-on is ez lett volna, csak ott dupla ennyiért. Kolossal próbáltuk az elmúlt évek fesztiváljainak hangulatát odavarázsolni, ücsörögtünk a helyi bolt előtt a fűben és bár virslis kifli nem volt, a hagymás karikákat nem hagyhattuk ki. Dórával a futó őrületünk a Fishingen sem tűnt el nyomtalanul, vittük az edző cuccot, és körbefutottuk egyik reggel a tavat. A körbevezető bicajút 6 kilométer volt, egész szép időt futottunk a körülményekhez képest (értsd ez alatt tűző nap, kevés alvás, másnapos fej).
Nekem kissé fura volt egy új fesztivált "megszokni", a VOLT-on már évek óta otthonosan mozogtam, itt egy kicsit bele kellett szokni a dolgokba. A dombokat persze nem hiányoltam volna, igaz, a nagyszínpad előtt hasznosnak bizonyult, mivel kivételes lehetőségként én is láthattam valamit abból, amit a zenészek műveltek.
A nulladik nap a Kispálról szólt, rengeteg ismert zenekar vedlett át Kispál tribute-té, hogy előadják saját stílusukban a számokat. Leginkább a Városligetben Kispál számokat éneklő lelkes rajongók tetszettek, de vicces volt Ganxsta, Belga, Soerii & Poolek átiratában hallani a dalokat.
Utolsó este még egy "backstage buliba" is belecsöppentünk, együtt lógtunk egy kicsit Daniékkal, avagy a Mary Popkids-szel.
Hiányosságok persze bőven akadtak, a pultosok ügyességében, a toitoi-okban lévő világítás számában, az információáramlásban, de végtére is egy kedves fesztiválról volt szó.














(még több fotó a Facebookon.)


2013. június 17., hétfő

az élet apró örömei. # 23


  • Luciával az IKEA-ban sütizni, elmesélni neki a munkahelyi élményeket, meghallgatni a beszámolóját az "új fiúról", majd egy-egy felhőcskés szalvétatartóval távozni.
  • kólás üveg, amin rajta van a nevem.
  • rájönni (Zsófinak köszönhetően), hogy a sudoku egész jó dolog.
  • Via könyve.
  • D. Tóth Kriszta új könyve Kolostól ajándékba. és benne az a kedves üzenet.
  • otthon töltött hétvége: strandolás, úszás a Balatonban, futás, könyvtár, turi, sütibolt, ropogós cseresznye, trambulin.
  • surdós társam segítő keze a nehéz csomagjaim cipelésénél.
  • Anyu főztjét vinni ebédre a munkahelyre.

jaj, úgy élvezem én a munkát...

...főleg, amikor 70 évvel ezelőtti divatmagazint lapozgathatok.

#piszkosuldolgozunk

2013. június 12., szerda

amiért szeretem a munkám.

Már egészen megszoktam a reggeli korán kelést. Mióta tegnap beszereztem Via könyvét, a munkahelyre utazás is kevésbé unalmas. A csokis Fornetti pedig új kedvenc, bár tegnap mintha picivel több lett volna benne a töltelék, de így is megfelelt tízórainak. A munkahelyen állandóan éhenkórászkodunk, én már a kártyám lecsippantása után azzal indítok, hogy szépen felveszem a környezetbarátnak semmiképpen sem mondható dobozos ebédemet a portánál. A tízórai idejéig még valahogy kibírjuk, utána pedig már nincs is sok idő az ebédig. A délután sem telhet el üres pocakkal, különösen akkor nem, amikor kedves kollégánk körülbelül tíz féle sajttal (még zöld színű is volt!), szőlővel és sósmogyival lát el bennünket. Az evésen túl még főszerepet kap a rengeteg nevetés, az idegenvezetéssel ellátott túrák és persze maga a munka is, ami egyszerűen fantasztikus, hiszen az 1800-as évek elejéből származó könyvekkel kerülünk közelebbi kapcsolatba, megnézegethetem Széchényi leszármazottainak képeit, valamint az Esterházyak családfáját.

via Pinterest

2013. június 10., hétfő

olvasónapló. # 15 - Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Folytattam a lakatlan szigetes, túlélős, hivatalos nevén robinzonád könyvek olvasását, ezúttal a Robinson Crusoe-ra esett a választásom, akinek története valahogy kimaradt a gyerekkoromból. Bár elsősorban ifjúsági regény, számomra most is élvezetes volt. A főszereplő, Robinson szüleit és otthonát maga mögött hagyva hajóra száll, hogy a tengeren folytassa életét. Kereskedelemmel kezd foglalkozni, ám egy hajótörés új irányt ad életének. Egy lakatlan szigetre vetődik, ahol mindent megtesz annak érdekében, hogy életben maradjon: az évek során bombabiztos otthont épít magának, gondoskodik egy külön nyári lakról is, kecskéket tenyészt, földet művel. Persze mindent csak szépen sorban, mindvégig megőrizve a pozitivizmust. Külön tetszett a könyvben, amikor Robinson felsorolja, hogy mik azok, amik miatt rossz neki ez a sors, majd rögtön mellette egy másik oszlopban részletezi azt is, hogy igazából ennek mi az ellentéte, mi az, amit a saját hasznára fordíthat. Több mint húsz évig magányosan tengődik, egyedül egy papagáj a beszélgetőtársa, mígnem egy nap emberi lábnyomokat fedez fel a homokban. Rájön, hogy a vademberek rendszeresen a sziget másik partján tartják kannibál rituáléikat. Ettől kezdve Robinson már kevésbé érzi magát biztonságban az eddig a béke szigeteként ismert lakhelyén. A vademberek egyik foglyát megmenti, maga mellé veszi szolgának, és még nevet is ad neki, ő az a bizonyos Péntek ("összehúzza a halottakat előttem egy Péntek típusú rabszolga, akit lelövök majd, ha nem mondja: úgy szeretlek azért, amit olyan jól csinálsz velem" [Kispál és a Borz: Jövőből jövő lövő]). Ettől fogva véget ér Robinson magánya, idővel különféle csatákba is bonyolódnak, végül pedig egy hajóskapitánynak és legénységének köszönhetően megmenekülnek a szigetről.  A regény végén egy kis bepillantást nyerhetünk Robinson további életébe, akinek az időközben jövedelmező birtokai miatt nem kell szűkölködnie, családot is alapít, majd visszatér egy kis időre elhagyott szigetére, hogy az ottmaradt "foglyait" ellássa minden földi jóval.

via Pinterest

2013. június 9., vasárnap

dolgos napok, koncertek és víz mindenütt.

Letelt az első dolgos hetem, és azt kell, hogy mondjam, tetszik a munkahelyem, jó fejek a kollégák, szóval eddig öröm ott lenni. Továbbra is a kezdeti ismerkedős fázisban vagyunk, bár már kaptam önállóan megoldandó feladatot is. A héten érkezett megrendelés Japánból, valamint egy pasitól, aki különféle rasszista cikkeket kért a '30-as '40-es évekből. A munka mellett a szórakozás sem maradhatott el, a hétvégén tartották a Belvárosi Fesztivált. Pénteken egy szokásos Turiszt kör után Intim Torna Illegál koncerten tomboltunk Kolossal, majd felfedeztünk egy helyet a Wesselényi utcában, ahol Kolos szerint igencsak finom a macifröccs. Szombaton hatalmas esőzés közepette ismét bebuszoztunk a belvárosba, majd a Turisztban átvészeltük a dörgéssel-villámlással kísért zivatart. A kora esti Magashegyire éppen elállt az eső, de sajnos mivel később kezdték, így egy meglehetősen rövidke koncertet hallhattunk. Ezután katasztrófa turistáskodtunk, vagyis majálisoztunk egyet a megáradt Duna partján, mert nem volt még elég a rengeteg vízből.
Ma Gusztival jártam a belvárosban, ahol a Kazinczy utcában rendezték meg a Judafestet. Végigjártuk az utcát, söröztünk a Szimplában, ahol éppen ma volt a háztáji piac, így ott is körbenéztünk. Elsősorban a Veszprémer Klezmer Band koncertjére voltunk kíváncsiak, akiknek vidám zenéjük után még ottmaradtunk, hogy meghallgassuk az izraeli Yehudah Katz gitárral kísért énekeit. Nagyon dallamos számokat játszott a bácsi, öröm volt hallgatni, és ő is örült a lelkesen tapsoló közönségnek, hiszen elmondása szerint ehhez nem igazán van hozzászokva.

via Pinterest

2013. június 5., szerda

heti mottó. # 19


Dolgozz keményen és éld az életed!

A hétre nem is lehetne jobb mottót kitalálni, hiszen fontosnak tartom, hogy a jelentős mértékben megváltozó életem ne menjen az eddigi kárára, és továbbra is legyen időm azokra a dolgokra és emberekre, amiket / akiket eddig szerettem.

via Pinterest

2013. június 3., hétfő

az első nap.

Nem mondom, hogy nem szöktek könnyek a szemembe tegnap, amikor a vonatom elhaladt a Balaton keleti csücskénél. Azt sem mondom, hogy nem sirattam el ifjúságom pillekönnyű éveit. Ma viszont mindenképpen egy új fejezet kezdődött. Reggel fél 9-kor volt találkozó az OSZK szolgálati bejáratánál, majd gyors bemutatkozások, kézfogások következtek. Öten kezdtünk a mai napon, először elintéztük a belépésünket, majd kártyát készítettek nekünk, valamint meglátogattuk a könyvtár saját, külön bejáratú orvosát is. A főnök lépten-nyomon mellettünk volt, nem hagyta, hogy eltévedjünk ebben az óriási labirintusban. Az osztályon lévő kisebb-nagyobb helyiségeket is végigjártuk, megmutatták, hogyan működik a 30 milliós robotscanner és egyéb, a digitalizálást segítő eszközök. Egy születésnapi dínomdánomba is belecsöppentünk rögtön az első napon, így kis idő után már egyre vígabban beszélgettünk új kollégáimmal. Holnap tovább ismerkedünk a munkafolyamatokkal, és talán kiderül az is, hogy hol lesz a végleges helyünk.

2013. június 2., vasárnap

régi emlékek a régi blogomról. # 02


  • 2008. november 28.
"Tegnaptól a Katával keresztanyukái lettünk a most már Emir névre hallgató kaktuszomnak. Ma ránéztem, és meg kellett állapítanom, hogy jól választottunk. Ez a kaktusz tiszta Emir!"

  • 2008. december 7.
"K. D. tragikus hirtelenséggel, csokimérgezésben elhunyt. A halálesetben gyanúsítottként előállítottunk egy piros ruhás, ősz szakállas férfit."

  • 2008. december 7.
"Ha nem vigyázok és elvégzem ezt az iskolát, még akár Kukorelly Endre, Karafiáth Orsolya, sőt Orbán Ottó is lehet belőlem."

  • 2008. december 20.
"A nemzetközi jogban a kalózkodás lényege, hogy magáncélra történik. És és és kééépzeld van világűrjog is."

  • 2008. december 31. (Kispál és a Borz koncert @ Pécs)
"Ez volt a mi szilveszterünk idén, ezt amúgy se tudná semmilyen buli felülmúlni. Ismét gyűjtöttem pécsi vonaljegyeket a kabátzsebembe, láttam az orvosi kar épületét, utaztam egy busszal, amin végre nem fújtam kívülről a szöveget. 30-as járat a Kürt utca felé...Köszönöm Judit az idei szálat!"




2013. június 1., szombat

bepótolt anyák napja.

Afféle anya-lánya napokat tartottunk Anyukámmal, tegnap este a színházban hallgattuk meg a Zala Szimfonikus Zenekar előadását. A megye több városából verbuválódott zenészek negyedik előadása volt a tegnapi, ezzel magyarázható, hogy repertoárjuk is csupán három darabból állt. Ám ezek a darabok nem akármik voltak, hiszen Ravel Bolerojával kezdték, majd Ránki Györgytől a Pomádé király új ruhája következett. A felcsendülő 20. századi zeneművek végül Gershwin Rhapsody in Blue című alkotásával fejeződtek be, melyet tudatosan nem a tévesen fordított Kék rapszódia néven harangoztak be, hiszen ebben a környezetben a blue nem kéket, hanem inkább szomorúságot jelent. Jó volt végre egy kis komolyzenét hallgatni élőben.

Ma délelőtt a városban szaladgáltunk,többek között turiba mentünk, majd a könyvtárba, ahol mindenki az új munkám miatt lelkendezett. Még egy ilyet is sikerült beszereznünk az Anyunak:


Délután anyák napja pótlást tartottunk, hiszen május első vasárnapján nem voltam itthon, utána pedig sehogy sem sikerült egy szabad hétvégét találnunk. A Rétesházba ültünk be, amivel korábban is szemeztünk már. Túrós-málnás rétest, valamint szörpöt rendeltünk, mind a kettő helyben, a tulajdonosok keze által készült. Nagyon kedves kis hely, máskor is betérünk majd, talán akkor már jobb idő lesz és a kint található székeken ülve fogyaszthatjuk a házi finomságokat.

túrós-málnás rétes mindkettőnknek, Anyunak meggyszörp, nekem citromszörp.

.itt állunk valami nyárban.

Az évszakok mostanság kissé összemosódtak, valahogy nem jut igazán szerep sem az ősznek, sem a tavasznak. Már egy ideje hangoztatom, hogy felesleges vadiúj átmeneti kabátra áldozni (pedig nagy álmom egy szép ballonkabát!), hiszen úgysincs sok lehetőség arra, hogy hordjuk is. Az idei tavasz egy hirtelen átmenet volt a télből a nyárba, ha csak rövid ideig is, azért megmutatta nekünk színes-illatos arcát. De hogy mit is várok igazán a nyáron?
  • Strandra sétálás, strandra bicajozás, strandon fetrengés. Barátok a strandon, családom a strandon, jégkása a strandon, homokvár a strandon, olvasás a strandon, rejtvényfejtés a strandon. Egyszóval strand.
  • Napozás (3 óra után, tudom-tudom), majd este örömmel konstatálni az egyre vadítóbban rikító fehér testrészeket, amiket eltakar a fürdőruha.
  • Kerti sütögetés, piknik. A friss levegőn enni a legjobb, legyen az fagyi, gyümölcs, kenyérlángos, kürtőskalács vagy valami fincsi husi.
  • Apropó, gyümölcs. Jöhet a pocakomba minden, ami málna, cseresznye, sárgabarack, őszibarack, dinnye.
  • Fesztiválszezon! Koncertek szabadtéren, döglesztő melegben, sötét éjszakában. Koncerten tombolni napszemüvegben, nyári ruhában, sörrel / borral a kézben, barátokkal körülvéve.
  • Levendula csokrot szárítani.
  • Úszni, matracozni, labdázni a Balatonban.
  • Amikor rátapad a vizes lábamra a homok.
  • Nyári viharok.
  • Amit idén feltétlenül szeretnék: limonádékat és jegesteákat gyártani a lehető legtöbb ízkombinációban // valahogy megszokni a hőségben való futást // többet bicajozni, kihasználva a Balaton körüli kerékpár utat // otthon fagyit készíteni.